Ahogyan már említettem kb. 2 hete egy rövidke hétvégi kiruccanás keretében a Balatonnál töltöttük el az időnket párommal, és fotókat is készítettünk azokon a tájegységeken, helyszíneken, ahol megfordultunk. Viszont úgy határoztam 3 nappal hazaérkezésünk után, hogy a bennem rejlő kreativitásnak és rajzihletnek engedve papírra vetem emlékeimet, és a számomra kedves részleteket megörökítem a nyaralásból. Elsőként a legeslegkedvencebb tájegységemmel kezdtem a műalkotást, mely nem volt más, mint a Tihanyi-félsziget távolból feltűnő dombjai, mely előtt egy vitorláshajó úszik el a Balaton széltől fodrozódó vizén. A kép címe épp ezért is lett: Egy vitorlás Tihanynál.

 

 

Nem érhető el leírás a fényképhez.

 

 

A rajz elkészítése egy teljes napot vett igénybe, amelynek eredményeképp elkészült a fent megosztott tájképrészlet. Még a vitorlás elkészítése utáni este belefogtam a második emlék papírra vetésébe, mely ezúttal a siófoki hajóállomáson készült sétahajó fotójának grafikaverziója lett. A kép címe itt a hajó “homlokzatára” írt szlogen okán lett: LikeBalaton-Sétahajó.  Ez is kőkemény egy napos rajzolgatást jelentett számomra, de a végeredmény a vitorláshoz hasonlóan szerintem magáért fog beszélni, melyet az alábbiakban láthattok.:

 

 

Nem érhető el leírás a fényképhez.

 

Tovább olvasom

Hozzászólások: 0

Péntektől vasárnapig Balatonlellén voltunk párommal. A városba péntek délután mentünk, és este fél 9-re értünk oda egy Fonyódig közlekedő gyorsvonattal. Elképesztő volt az a szépség, amivel Lellén szembesültem, arról nem is beszélve, hogy milyen hatalmas vendégszeretettel rendelkeznek a település lakói. Szombaton, mivel borongós, esős napunk volt, nem tudtunk elmenni fürödni a Balatonhoz, így B-tervnek felvetettem a lehetőséget, hogy Tihanyba látogassunk el. Erről a tihanyi helyzetről egyébként azt érdemes tudnotok, jó ideje el szerettem volna jutni oda, hogy megtekintsem az Apátság templomát. odajutás azonban kalandos volt, ahogy a visszaút is:  odafelé egy piros, “Siófoki Flirt”-elnevezésű vonattal mentünk, ami nem állt meg Szántódon, ahová a jegyünk szólt, így Siófokra utaztunk végül. A vonatút után elverekedtük magunkat a Siófoki Hajóállomásra, ahonnan egy gyönyörű étkezőhajó vitt minket a célhelyszínre délután 5-kor. Igaz, másfél óra volt az út, azonban kárpótolt minket az a hihetetlenül gyönyörű látvány, amit a Balaton és a környéke, mely elénk tárult a járműről:

 

 

A képen a következők lehetnek: égbolt, óceán, túra/szabadtéri és víz A képen a következők lehetnek: égbolt, óceán, felhő, túra/szabadtéri, természet és víz A képen a következők lehetnek: felhő, égbolt, óceán, túra/szabadtéri, természet és víz

 

Tovább olvasom

Hozzászólások: 0

TS4-es designt elég hosszú ideje tervezgettem, viszont a megfelelő képet a kinézethez eddig nem találtam meg. Mindenképpen strandolós, pancsolós külsőre törekedtem, amihez az alapot a játék Island Living kiegészítőjének néhány, a neten talált aranyos fotója adta meg. Mivel, ahogy mondtam az alap téma a TS4, ezért színeiben is igyekeztem sims-esre venni a figurát, és a zöld szín árnyalataival játszadoztam a modulok beállításainál és nem utolsó sorban a hátterüket alkotó különleges háttér kapcsán.

Nekem nagyon tetszik a végeredmény, remélem, ti is szeretni fogjátok.

 

 

http://nyxangel.flaunt.nu/screenshots/ts4islandliving.png

Hozzászólások: 0

2019. június. 14.
Nyx Angel

Nagyon nehéz erről mesélnem, mivel úgymond szégyellem, hogy emiatt a dolog miatt nem tudtam megtanulni úszni a mai napig. Gyerekkorom óta megkeseríti az életemet, és tulajdonképpen strandon félek segédeszköz használata nélkül ráfeküdni háttal vagy hason a víz felszínére, ha meg anélkül kéne megpróbálnom, úgy üvöltözök, mint valami eszelős. Igaz, gyerekkoromban egyszer saját hibámból de szülői figyelmetlenségből adódóan is majdnem vízbe fulladtam. Ha akkor szüleim nem a gőzölgő mészkőszirttel lettek volna elfoglalva, talán nem alakul ki nálam a hidrofóbia kezdeti szakasza.

Évekkel később viszont más volt a helyzet: ha emlékeim nem csalnak, tesómmal játszottunk (talán) a vízben, mikor Cserkeszőlőn nyaraltunk, és úgy emlékszem, elvileg lenyomott a víz alá – vagy már nem tudom, hogy is volt – de egy biztos, hogy ez egy további lapáttal rátett arra, hogy egyre jobban féljek a nagy mennyiségű víz láttán. Amúgy, gyerekkoromtól kezdve próbáltak megtanítani úszni, ami amúgy a gerincem jó barátja lehetne, mivel gerincferdülésem van, és jót tenne neki, viszont a velőt rázó sikoltozások közepette kinek volna kedve ahhoz, hogy tovább tanítson.?

Szintén évekkel ezelőtt volt, hogy Debrecenben nyaraltunk, és öcsém egy nagyon hülye ötlettel állt elő: négy karúszót a négy végtagomra. Mondanom se kellett, hogy majdnem fejen álltam a vízben, és kis híján megfulladtam. Amikor megpróbáltam leszedni a lábaimról a karúszókat, a szívem olyan hevesen vert, hogy azt hittem a sokktól infarktust kapok.

Persze családomat nem szeretném vádolni felelőtlenséggel, főleg tesómat nem, mivel akkor ő még gyerek volt, és jó mókának tartotta azt, ami valójában az életembe is kerülhetett volna, ha nem vergődök ki a medence széléhez, és veszem le a lábaimról a karúszókat. Persze sokan mondják, hogy ezt a fóbiát le lehet győzni, de nekem borzasztó nehéz lesz felülkerekednem a gyerekkorom óta ért strandi traumákon.

Tovább olvasom

Hozzászólások: 0

2019. május. 20.
Nyx Angel

Még mielőtt valaki azt gondolná, ez egy filmes infó lesz, az egésznek semmi köze sincs hozzá. Épp ellenkezőleg. Tegnap töltöttem a 3. x-et életem útjának mérföldjén, és ez alkalomból családi körben ünnepeltem. Nagyon kellemes hangulatban telt a vasárnap, én személy szerint most először éreztem azt, hogy tök jó minden, nagyon happy vagyok. A nap csúcspontja azonban az a gyönyörűség volt, amit páromtól kaptam szülinapi ajándékként: egy csoda szép főnix medállal ellátott nyaklánc volt az. Hihetetlen, hogy már jó ideje szemezett vele egy honlapon, és végül megkaptam tőle.

A nap másik felében tesómmal és párommal elmentünk kirándulni egy kicsit, és kimentek a Remete Barlanghoz. Én, mivel nem túra ruhában voltam, nem tudtam velük tartani, így megvártam őket a forrásnál kialakított pihenőhelyen. Egyébként a szülinapozásról készültek fotók, melyek közül három darabot Instagramon is megosztottam.:

 


 

Hozzászólások: 0

Aki még csak most téved blogomra, és találkozik Niké nevével, azzal szeretném közölni, hogy így hívják kutyusomat. Niké kölyökkora óta imádja a havat és nem mellesleg a frissen hullott csapadék után az esővíz által hátrahagyott pocsolyákat. Már nem is egy olyan felvételt készítettem a kis piszokról, melyek a pocsolyaimádatáról szólnak, viszont ezek egy régi facebook-fiókommal a kukába vándorolnak sajnos. Viszont a ma esti kutyasétáltatásról készítettem egy rövidke videót, melyet pár helyen megvágtam és megszerkesztettem. Instagramon is megtaláljátok a kisfilmet.:

 

 

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Devil of ponds (by my dog, Niké) #funnyvideos😂 #mydogplayinginthepond #mydognike

🎮 Nyx Angel 🏵 (@nyxangelqc) által megosztott bejegyzés,

Amúgy a videó vége felé sajnos alig hallható, amit párom úgymond beszólt a kutyusomank, ezért idézetképp megosztom veletek.:

 

Bikini nem kell?!

Hozzászólások: 0