Sziasztok!

Az elmúlt közel három hónap alatt elég sokat mérlegeltem, és rendszereztem gondolataim káoszát az agyamban. Vannak, dolgok, melyekre meglehetősen sok időm akadt, míg másokat hanyagoltam. Az alábbi rövidke szösszenetben megtudhatjátok, mik történtek.

 

 

1.) RAJZOLÁS

Életem leg-lélekfeltöltőbb tevékenységéhez visszatérni egyfajta kiutat jelentett a már-már teljesen elviselhetetlen bezártságból. Számomra nemcsak egy egyszerű hobbi a művészet, hanem gyerekkorom álma is rejlik ebben. Épületek esetén elkezdtem a perspektivikus látásomat élesíteni, a portréknál pedig igyekeztem minél tökéletesebb alakokat rajzformába önteni. A rajzolás ébresztett rá arra, hogy nem a szociális gondozói szféra az életem útja, hanem sokkal inkább a művészetek vonala az úgynevezett otthonom.

 

 

2.) 7 ÉV UTÁN TISZTÁZÓ BESZÉLGETÉS

Ebből is kijutott nekem nemrégen, ugyanis valóban 7 évembe telt, míg egy számomra rendkívül fontos emberrel megoldottam életemnek vele kapcsolatos részét. Harag ugyan nincs bennem iránta, de óriási neheztelés-érzet annál inkább fellelhető. Fájdalommal teli beszélgetés volt, melyből tulajdonképp az lett, hogy még jobban a szakadékba taszított szavaival. Még mielőtt azt hinnétek, régi szerelmemről van szó, a kombinálás elkerülése végett leszögezném, ezzel az emberrel barátság kezdett kiépülni, de elég csúnyán adta tudtomra, miért hátrált ki aztán – ergo emiatt nem felejtem el, és még élek, neheztelni fogok az illetőre.

 

 

3.) AMI NEM MEGY, NEM ERŐLTETEM…

Bizony… akad ám olyan dolog is, melyhez egy ujjal sem tudtam hozzáérni a 2.5-3 hónapnyi időtartam alatt: ez pedig a tanulni való. A karantén kezdete óta elő sem vettem, viszont valahogy nem is hiányoltam az életemből. Igazából most sem hiányolom, viszont kényszerszerűen megint elő kéne kapnom – csakhogy nem megy. Már nem akarom ezt a szakmát, melybe lelkesedéssel fogtam bele, mert, ahogy az első pontban mondtam, ezt sem érzem különösebben életutamnak, ahogy a vámügyintézőit se éreztem.

 

 

4.) NAGYTAKARÍTÁS

Már a karantén elején úgy döntöttem, nagyobb takarítást eszközölök a lakásban, mivel a pánik egyre hatalmasabb erővel kezdett úrrá lenni rajtam. Jó is esett elfoglalni magam háztáji teendőkkel, mivel így a pánikot sikeresen leküzdöttem, habár a nehézlégzésem még ennek végtermékeként meglehetősen sokszor megkeseríti életemet.

 

5. ANGOLBÓL JÓ LENNE EGY NYELVVIZSGA, AZTÁN FINNBŐL MEG SPANYOLBÓL IS…

Na, igen… ha az embernek továbbtanulási szándékai vannak, nem árt gatyába rázni nyelvtudását, főleg nyelvvizsga esetén. Én nagy tervezgetésbe fogtam, tanulgattam is legalább a nyelveket hébe-hóba, viszont a karantén második hónapjában a sok idiótaság, ami a szociális gondozói szak körül lengedezett hírként, felhúzta az agyvizemet. Legfőbb oka ennek az volt, hogy a szakon alapszintű angolt kell tanulnom, mindezt úgy, hogy már van érettségim belőle.

 

Ha nyelvvizsgám lenne, akkor is kötelező lenne? – kérdezem én.

 

Vagy talán nem is itt lennék, hogy olyat tanuljak, amit nem akarok végigvinni. Viszont az tény, hogy több nyelven is szeretnék nyelvvizsga-célt sikeresen véghez vinni. Fő szempont az angol nyelv, viszont a ringbe beszállt a finn és spanyol nyelv is – a finn alap szinten, a spanyolt pedig közép szinten szeretném tudni írásban és szóban egyaránt. Az okom egyrészt a felsőoktatás, más részt az, ha pl. Finnországba vagy Spanyolországba kijutnék, tudjak az adott ország nyelvén bregyogni…

 

 

+1.) TÖRÖK NYELV, MINT ÚJ KEDVENC

A török nyelv az új kedvencem lett a hónapok alatt. Már odáig jutottam rövid idő alatt, hogy ment a bemutatkozás. A Szultána c. sorozatot is elkezdtem törökül nézni, és a kiejtésem rengeteget alakult. Nagyon érdekes, a magyarhoz hasonlóan ragasztó nyelv. A török nyelvű sorozatok miatt szorgalmazom ezt a nyelvet is, mivel szeretném megérteni, miről van szó bennük.

Hozzászólások: 0